Ha valaha is megkérdezte, hogy egy európai polgár átlagosan hány évet tölt a munkaerőpiacon, 2025-ben a válasz 37,5 év. Vagyis ha 20 évesen kezded a karriered, statisztikailag majdnem 58 éves korodig aktív lehetsz a munkaerőpiacon.
Romániában az átlagos időtartam majdnem 5 évvel rövidebb az uniós átlagnál. És ami még aggasztóbb, hogy ez a szám szinte változatlan maradt az elmúlt tíz évhez képest, miközben Európa többi részén jelentősen nőtt.
Ma egy olyan mutatót veszünk górcső alá, amely az Európai Unióban az utolsó helyre sorol minket, nevezetesen munkaidő hossza. Ebben az epizódban A MacRO Zóna, megpróbáljuk megérteni, miért és különösen mit jelent ez a gazdaságra, a nyugdíjakra, valamint az eljövendő generációkra nézve.
FELNŐTTKÉPZÉSI IDŐTARTAM
A szakmai élet átlagos várható időtartamára vonatkozó mutató méri az az átlagéletkor, ameddig egy 15 éves vagy annál idősebb személy várhatóan egész életében aktív marad a munkaerőpiacon. Ebbe a kategóriába tartoznak mind a foglalkoztatott személyek, mind a munkanélküliek, feltéve, hogy ők aktív és munkát keresni.
Fontos már az elején tisztázni, hogy a mutató nem a dolgozó tényleges munkában töltött éveinek számát, sem pedig azt az időszakot nem jelzi, amely alatt valaki megszakítás nélkül fizet járulékot a nyugdíjrendszerbe. Gyakorlatilag ez egy statisztikai becslés életkilátásokra és a korcsoportonkénti munkaerő-piaci aktivitási arányokra alapozva. Nem jelenti a törvényes nyugdíjkorhatárt, sem pedig javaslatot arra, hogy egy személy mennyi ideig dolgozzon. A munkaerőpiacon jelenleg tapasztalható viselkedést írja le.
Más szavakkal, ez a munkaerőpiaci részvétel röntgenképe, nem a termelékenység vagy a munka minőségének mutatója. A rövid időtartam jelentheti: a fiatalok késői belépését a munkaerőpiacra, alacsony foglalkoztatási rátákat, a korai visszavonulást a munkából, a nők alacsony részvételét, nagy számú inaktív személy jelenlétét vagy alacsonyabb várható élettartamot.
A SZAKMAI ÉLETIDŐ AZ EU-BAN
2025 | Év
2025-ben az Európai Unióban a becsült foglalkoztatási időtartam 37,5 év. 2015-höz képest, amikor a mutató 34,9 év volt, az időtartam 2,6 évvel nőtt.
A növekedést mind a foglalkoztatottság javulása, mind a nők és az 55 év felettiek munkaerőpiacon való nagyobb arányú részvétele támogatja. Párhuzamosan a várható élettartam növekedése és a nyugdíjazási feltételek fokozatos módosulása meghosszabbítja a gazdasági aktivitás időszakát.
Míg az EU-ban az aktív foglalkoztatási idő átlagosan 2,6 évvel nőtt az elmúlt évtizedben, Romániában 0,1 évvel csökkent. Így hazánkban 2025 végére az aktív munkavállalási idő átlagosan 32,7 év, az Európai Unió utolsó helyén állva.
Ha összehasonlítjuk a szakmai élet átlagos időtartamának alakulását, az elmúlt évtizedben egyértelmű és folyamatos emelkedés mutatható ki
2015: 34,9 év (EU) vs 32,8 év (Románia)
2019: 35,9 év (EU) vs 33,8 év (Románia)
2021: 35,9 év (EU) vs 31,1 év (Románia)
2023: 37 év (EU) vs. 32,4 év (Románia)
2025: 37,5 év (EU) vs 32,7 év (Románia)
Különbség a Európa megduplázódott az elmúlt 10 évben, 2,1 évről (2015) 4,8 évre (2025).
RANGSOR ÉS DINAMIKA
Az első és az utolsó helyeket nézve megfigyelhetjük, hogy:
A legtöbb munkában töltött év: Hollandia (44 év), Svédország (43,4 év) és Dánia (42,6 év)
Ezek az eredmények magas foglalkoztatási rátával, a nők jelentős részvételével, a rugalmas programok széles körű alkalmazásával és az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon tartásával kapcsolatosak.
A hosszabb időtartam nem jelenti automatikusan, hogy a munkavállalók heti több órát dolgoznak. Például Hollandia részmunkaidős foglalkoztatás jelentős arányaA mutató azt jelzi, hogy az emberek hosszabb ideig maradnak kapcsolatban a munkaerőpiaccal, még ha az egyéni munkaidő csökkentett vagy rugalmas is.
A legalacsonyabb munkapiaci életkor: Románia (32,7 év), Olaszország (33 év) és Bulgária (34,6 év)
Ezek az egyetlen tagállamok, ahol a becsült időtartam kevesebb mint 35 év 2025-ben.
Miközben Olaszországban történelmileg 30,7 évről (2015) 33 évre (2025) nőtt az átlagéletkor, Bulgáriában 32,1-ről 34,6 évre emelkedett, Romániában ezzel szemben a 2025-ös érték gyakorlatilag megegyezik a tíz évvel ezelőttivel.
A különbség az államok között nem magyarázható csupán a nyugdíjkorhatár különbségével. Főként azt tükrözi, hogy a megtakarítások munkaerő-piaci integrációs képessége fiatalok, nők, vidéki lakosok, alacsony iskolai végzettségű dolgozók és nyugdíjhoz közel álló személyek.
NŐK ÉS FÉRFIAK: AZ EU LEGNAGYOBB KÜLÖNBSÉGE
2025-ben a férfiak és a nők várható aktív munkavállalási ideje az alábbiak szerint alakult:
2025 (Férfiak): 39,5 év (EU) vs 36 év (Románia)
2025 (nők): 35,5 év (EU) vs 29,1 év (Románia)
2025 (Különbség): 4,1 év (EU) vs 6,9 év (Románia)
A különbség nők és férfiak között Romániában így eléri a 6,9 év, meghaladva az európai átlagos, 4,1 éves különbséget.
A nők alacsony részvétele tehát a Románia helyzetének egyik fő magyarázata. 2025-ben a román férfiak és nők foglalkoztatási arányai közötti különbség 18,7 százalékpont, az Európai Unió egyik legnagyobbja.
Ez a helyzet nemcsak társadalmi, hanem gazdasági probléma is. Globális szinten a nők és férfiak részvételi különbségeinek csökkentése jelentős gazdasági hasznot hozhat. Világbank világ GDP-jének 20%-ot meghaladó növekedési potenciálját jelzi, és McKinsey legfeljebb 12 billió USD hatást becsülnek egy gazdasági egyenlőség felgyorsulása esetén.
Ebben a kontextusban a romániai munkaerőpiacon aktív nők és férfiak közötti nagy különbség nemcsak a munkaerőpiac sérülékenységét jelenti, hanem egyben egy kihasználatlan jelentős gazdasági lehetőség. A nők részvételének a férfiakéval közel azonos szintre növelése egyidejűleg hozzájárulhat a munkaerőbázis bővítéséhez, a háztartások jövedelmének növekedéséhez és a hosszú távú gazdasági növekedési potenciál felgyorsításához.
AZ OKOK, AMELYEK BEFOLYÁSOLJÁK ROMÁNIA HELYZETÉT
• Alacsony kihasználtság – Románia továbbra is 70% alatt van, Görögországgal és Olaszországgal együtt, szemben a 80% feletti északi országokkal. | • Nem hivatalos foglalkoztatás – Feketemunka vagy az alkalmi, be nem jelentett háztartási munka, amely nem része a formális munkaerőpiacnak. | |
• Városi és vidéki különbség – A formális munkavállalási lehetőségek hozzáférése jelentősen korlátozottabb a vidéki területeken, ahol a románok közel fele él. | • Vándorlás – Románia aktív munkavállalóinak jelentős része külföldön dolgozik. Ezek az emberek nem szerepelnek a nemzeti foglalkoztatási statisztikákban. | |
• A fiatalok nehezen és későn lépnek be – A frissiben végzettek foglalkoztatottsági rátája Romániában: 70,3%, az EU 83%-os átlaga mellett. Vagyis majdnem minden harmadik román frissdiplomás nincs alkalmazásban. | • Magas inaktivitás – Sok ember sem alkalmazott, sem álláskereső nem. Nem statisztikai munkanélküliek, egyszerűen nem vesznek részt a munkaerőpiacon. |
MI LESZ A JÖVŐJE A JELENLEGI GENERÁCIÓKNAK?
A probléma egyre fontosabbá válik a népesség elöregedésének kontextusában. 2005 és 2025 között Románia népességének medián életkora nőtt 8,6 év, az Európai Unió legnagyobb növekedése. Ahogy a nagy létszámú generációk közelednek a nyugdíjkorhatárhoz, a aktív személyek száma gyorsabban csökkenhet, mint a nyugdíj- és egészségügyi szolgáltatások kedvezményezettjeinek száma.
Ebben az összefüggésben a rövidebb szakmai élet nem csupán statisztika, hanem közvetlen és azonnali következményekké válik:
- Az adózók köre szűkül. Ma kevesebb aktív ember kevesebb befizetést jelent a nyugdíjrendszer. A 8 nyugdíjasra jutó 10 alkalmazott aránya még feszültebbé válik, ha a 10 potenciális alkalmazott közül sok inaktív vagy a formális rendszerben kívül dolgozik.
- A személyzethiány mélyülRomániai vállalatok már most is nagy nehézségekkel küzdenek a munkaerő-felvételben. Az alacsony foglalkoztatottságú munkaerőpiac felerősíti ezt a problémát.
- Az adóbevételek csökkennek. Kevesebb bejelentett munkavállaló kevesebb személyi jövedelemadót és kevesebb társadalombiztosítási járulékot jelent, vagyis kevesebb pénz jut az egészségügyre, oktatásra és infrastruktúrára.
- A bérek és a termelési költségek növekednek a nyomás alatt. Amikor a munkakínálat alulmúlja a keresletet, a bérek emelkednek, ami jó lehet a munkavállalóknak, de nyomást gyakorol a vállalatok versenyképességére.
45–50 év feletti dolgozóknak nélkülözhetetlenek lesznek képességfejlesztés, a munkafeltételek adaptálása és rugalmas programokhoz való hozzáférésA munkavállalói élet meghosszabbítása nem valósítható meg kizárólag a nyugdíjkorhatár emelésével. Szükséges, hogy az emberek egészségesek, produktívak maradjanak, és képesek legyenek alkalmazkodni a technológiai változásokhoz.
MI VÁR A JÖVŐ GENERÁCIÓIRA?
A fiatalok számára, akik most lépnek vagy a következő években lépnek be a munkaerőpiacra, a szakmai pályafutás valószínűleg hosszabb, de kevésbé lineáris lesz. A munkaviszonyok gyakrabban váltakoznak majd átképzéssel, továbbképzéssel, önálló tevékenységgel vagy ágazatváltással.
A várható élettartam növekedése és a népesség elöregedése nyomást gyakorol majd arra, hogy az emberek későbbi életkorig dolgozzanak. Ugyanakkor az automatizálás és a mesterséges intelligencia megváltoztatja a foglalkozások szerkezetét, ami ismételt képzettségfrissítést tesz szükségessé.
A jövő generációinak nem feltétlenül lesz csak egy foglalkozásuk 40 éven át, hanem több, jól elkülönülő szakmai szakaszra oszlik majd a pályájuk. A tanulás nemcsak az élet elején koncentrálódhat, hanem pályafutásuk teljes időtartama alatt folytatódnia kell.
Ha nem nő a munkaerő-piaci részvétel, a fiataloknak magasabb járulékokat kell fizetniük, vagy viszonylag alacsonyabb állami nyugdíjban részesülhetnek.
EGY PILLANTÁS A JÖVŐBE
Az európai szinten a munkavállalói életkor várhatóan fokozatosan növekszik a népesség elöregedése, a nyugdíjrendszerek reformjai, valamint a nők és idősebb munkavállalók munkaerőpiaci részvételének növekedése miatt. A növekedés üteme azonban a lakosság egészségi állapotától, a munkahelyek minőségétől és a képzéshez való hozzáféréstől függ majd.
Románia esetében a 34–35 éves szakmai élet közelsége a nemaktivitás csökkentését, a nők és fiatalok foglalkoztatottságának növelését, a fekete munka korlátozását és a készségfejlesztésbe történő beruházásokat igényel. Ezek hiányában fennáll a veszélye annak, hogy az európai átlagtól való eltérés megmarad.
STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁS
Végül fontos szem előtt tartani, hogy Románia nem az utolsó helyen áll az EU-ban a munkaviszony hossza tekintetében a dolgozók hiánya miatt. Az adatok azt mutatják, hogy túl sokan későn lépnek be a munkaerőpiacra, korán kilépnek, vagy hosszú időre távol maradnak attól. A növekedés legnagyobb tartaléka így nem a már foglalkoztatottak munkaidejének meghosszabbításában rejlik, hanem abban, hogy több embert vonjanak be a gazdasági tevékenységbe.
Egyszerre migráció által is érintett gazdaságban, demográfiai elöregedés és a munkaerőhiány, a szakmai élet tartamának növelése feltétele a nyugdíjrendszer és a gazdasági potenciál fenntarthatóságának. A cél nemcsak az legyen, hogy az emberek hosszabb ideig dolgozzanak, hanem hogy hosszabb, egészségesebb, rugalmasabb és produktívabb karriert tudjanak folytatni.
